Tao

Az áramlás útja

1

Az örökkévaló Tao szavakban ki  nem fejezhető,

(Tao annyit tesz, mint egyetemes világszellem, legfelső életprincípium, abszolút Istenség)

 

Minden elnevezés, mellyel az örökkévaló Tat illethetjük, fogyatékos.

(Az Istenséget, legfelső világszellemet elmélkedés, gondolkodás útján meg nem ismerhetjük. Az összes misztikus írók szerint az ember csak akkor ébredhet igazi életmegismerésre, ha keresztülment az úgynevezett szellemi újjászületésen. Jézus is ugyanezt mondja: „Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újjá nem születik, nem láthatja Istennek országát” (Jn.3,3), és „Ne csodáljad, hogy azt mondám néked: szükség nektek újonnan születnetek.” (Jn. 3,7) Vagyis, ha újjá nem születünk, nem juthatunk az Istenség megismerésére. „Aki Istent akarja látni, annak Istené kell válnia”, mondja Plotinos. Ugyanezt mondja Anglus Silesius keresztény misztikus is, más szavakkal. „Máriának kell lennem, és megszülöm az Istent, hogy a Lélek belém költözzön”. Épp ezért az Istenséget, Tat szavakban kifejezni nem lehet, csak a megismeréséhez vezető utat lehet megjelölni.)

 

Ez a megnevezhetetlen Tao teremtője az égnek és a földnek.

(Az Istenségnek, világszellemnek nem lehet ilyen vagy olyan neve, vagy tulajdonsága, mert az Istenség nem korlátolt alakkal bíró lény, hanem a végtelen és határtalan legfelső szellemprincípium. Az ember az Istenséget magának el nem képzelheti, hanem kénytelen bevárni a szellemi újjászületését, amelynek megtörténtével magától támad lelkében a végtelen élet igazi megismerése. „A nagy gondolatok a szívből fakadnak” Vauvergues. Ugyanezt mondja Goethe is e szavakkal: „Ha nem érzitek, el sosem éritek”.)

 

A látható természet külső megnyilatkozása a láthatatlan Taonak.

(„A világegyetem Brahmának, a teremtő világszellemnek a megnyilatkozása.” Upanisad.  „Amelyek láttatnak, idő szerint valók, de amelyek nem láttatnak, örökkévalók.” 2Kor 4,18)

 

Tao megismerésére csak a teljesen megtisztult lélek juthat.

(Csak az újjászületett lélek, amely már kiemelkedett korlátolt személyes öntudatából, a buddhizmus ahankara-jából, bírhat igazi életmegismeréssel. „Aki ismeri Brahmát, az Istenséget, Brahmává lesz” Upanisad.  „Az Atyát senki nem ismeri, csak én” (Mt. 9,27) Vagyis: akiben a Krisztus princípium feltámad, isteni önmegismerésre jut.  A lélek a kulcsa mindenségnek, mondja Edouard Schuré francia misztikus)

 

A szenvedélyek rabja csak akülső természetet láthatja.

 

A láthatatlan Tao és a látható természet tulajdonképpen egyetlen egy fenséges élettenger.

(„Istenben van minden, és Isten maga minden, te Istenben élsz és Isten benned él” mondja Jakob Böhme keresztény misztikus. Az Istenség , legfelső életprincípium nincs elkülönítve a világegyetemtől, hanem áthatja azt teljesen. „Különlét nincs, aki különlétet lát, halálból halálba megy át” Upanisad. „Csak egyetlen egy végtelen élet létezik, de a tudósok különféleképpen nevezik” Bhagavad-Gita ősrégi indus szentírás)

 

Csakhogy a Tao a kifürkészhetetlen ősok, a titokzatos szülőanya.

(Az Istenség, a legfelső világszellem, a „causa causarume”, a mindenség keletkezésének és célszerű fejlődésének az oka.)

 

2

Ha az emberek tudják, mi a szép, azt is tudják, mi a rút.

 

Ha tudják, mi a jó, tudják azt is, mi a rossz.

 

Ha megismerik majd az igazi létet, azt is fogják tudni, mi a képzelt lét.

(Az újászületett ember látni fogja, hogy amíg különálló személyes lénynek tartotta magát, fejletlenségének megfelelő magaalkotta képzeletében élt csupán)

 

Ennek  megismerése épp úgy függ kölcsönösen egymástól, miként a megkülönböztetés a nehéz és a könnyű, a messze és a közelálló, a magas és az alacsony, az éles és a tompa, a jelen és a jövő között.

 

A bölcs ezt nem téveszti szem elől. Tanít bőbeszédűség nélkül, cselekszik megerőltetés nélkül, teremt birtokvágy nélkül, működik hívság nélkül.

(A felsőbb megismeréssel bíró ember már nem követ semmi önző célt.)

 

És mivel csak lelki javakat gyűjt, örök kincshez jut.

(Mt.6.19. ,,Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.\)

 

3

 

Ha ki nem tüntetünk egyes embereket, elkerüljük az egymás között való irígykedést.

(A felsőbb megismeréssel bíró ember látja az élet egységét és ezért egyforma szeretettel tekint az összes emberek közös isteni lényegére.)

 

Ha nem tulajdonítunk értéket ritka dolgoknak, megakadályozzuk a lopni vágyást.

 

Ha nem áhítozzuk az érzéki dolgokat, megtartjuk lelki nyugalmunkat.

(Aki fékezi magát, mind jobban átszellemül)

 

A bölcs tehát akként uralkodik magán, hogy lelkét megtisztítja a szenvedélyektől. Izmait pihenteti, csontjait erősíti.

(Szenvedélyeit, melyek hevesen mozgatják az ember lelkét, csillapítja, a jóra irányuló szilárd akaratát erősíti.)

 

Megóvja az embereket a rossznak az ismeretétől és ilyképpen távol tartja tőlük a szenvedélyeket.

 

A bölcs cselekszik minden önakarat nélkül és ezáltal mindent kormányoz.

(Nem jár el önakaratosan, hanem teljesen aláveti magát a fejlődési folyamatnak, tudván, hogy ily módon születhet újjá a legkönnyebben. Aki folyton felzúdul, az még nem látja át a földi élet célszerűségét. Akiben megvan már az élő hit, az nem vergődő rabja töbé a földi életnek, hanem mindinkább felszabaduló ura.)

 

4

Tao határtalan, végtelen, az ő mélysége kútforása mindennek, ami van.

 

Tao gömbölyűvé változtatja a szögletes dolgokat és a zűrzavarből összhangot teremt.

 

Előtte minden egyforma értékkel bír.

(A legfelső életprincípium fokozatosan magába olvasztja az alsóbb erőket. A felsőbb megismerés szempontjából nincs semmi különbség az egyes lények között. (Gal. 3,26) „Mindnyájan Istennek fiai vagytok”)

 

Azt nem tudom, hogy az örökkévaló Tao miből született, met idősebbnek kell lenni magánál a Teremtőnél.

(Az örökkévaló legfelső életprincípiumból megszületett a teremtő és fejlesztő életprincípium. Ezt a „világteremtőt” elnevezték az ógörög bölcselők „logosz”-nak. A régi indus bölcsek szerint Parabrahmából, az örökkévaló abszolút világszellemből született Brahma, a világteremtő szellemprincípium, logosz, Isten fia, Brahmából pedig keletkezett a világegyetem, a látható természet, a Maya.)

 

5

 

Sem az ég, sem a föld nem kedveli különösen ezt vagy amazt. Előttük az összes személyek és dolgok csak fejlesztő eszközök.

(A világban élő lények nem alkotnak öncélt. Az összes lények csak azért léteznek, hogy szakadatlan fejlődés útján fokozatosan felsőbb életmegismerésre jussanak. Vagy, mint  keresztény misztikusok mondják: Isten nem tesz egyebet, mint folyton-folyvást csak Krisztust, az istenembert szüli.)

 

A bölcs nem tüntet ki senkit. Tudja, hogy az emberek mind magasztos célból vannak itt a földön.

(Tudja, hogy a földi élet nem végleges állapot, hanem csupán szükséges átmenet a felsőbb léthez.)

 

A legtöbb ember élete olyan, mint a fúvó: föl-fölfuvalkodik, de semmit nem teremt és hamar kimerül.

(A legtöbb ember még nem bír felsőbb megismeréssel és ezért megnyugvása sincs. Minthogy hiába küzd a megváltoztathatatlan fejlesztő folyamat ellen, ki-kimerül mindaddig, míg felsőbb életmegismerősre nem jut. Ezért mondja Jézus: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket”. Mt 11,28)

 

Épp ezért nincs jobb dolog az önmagán való uralkodásnál.

 

 

6

 

Miként a völgyben levő folyó sem szárad ki, úgy a szellem sem enyészik el soha.

A szellem kiapadhatatlan szülőanya.

E szülőanya szülte az eget és a földet.

A Nagy Szülőanya örökkévaló és saját magában rejt mindent.

(Csak egyetlen egy végtelen élettenger van, melynek „hullámzása” a legfelső életprincípium akarata szerint megy végbe. „Egy az Isten és mindeneknek Atyja, ki mindenek felett vagyon és mindenek által és tibennetek, mindegyikőtökben”. Ef 4,6)

 

7

 

Mind az ég, mind a föld örökéletű.

Örökéletűek, mert mentesek minden önzéstől.

A bölcs is, akinek közömbös a saját énje, a legnagyobb az emberek között.

(Aki már nem követ önző célokat, aki tehát „közömbös” saját énjével szemben, az már kiemelkedett az emberiség átlagos fejlettségi állapotából.)

 

Jóllehet nem gondoskodik személyes létéről, mégsem vész el.

(„Ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazonáltal mindennap épül.” 2Kor 4,16)

 

Mivel a legönzetlenebb, épp ezért a legvédettebb is.

(Felsőbb megismeréssel bírván, megértéssel és megnyugvással viseli földi keresztjét, nem roskad össze alatta.)

 

 

8

 

Miként az igénytelen víz használata, úgy a Taotól áthatott szerény bölcs élete is áldásos az emberekre.

Átadván magát a Tao szellemének, a bölcs iparkodik híven megfelelni hivatásának, olyan mélységes, mint a szívbeli érzések, jóakaratú, odaadó, szavahihető, ahol uralkodik, tisztítólag hat, kész mindenkinek szolgálni, kellő időben cselekszik, és mivel nem okvetetlenkedik, nincsenek ellenségei.

(A bölcs nem okvetetlenkedik, hanem megnyugvásal éli végig földi életét, ismervén annak igazi célját. Minthogy nem küzd önző célokért, ellenségei sem lehetnek.

 

9

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6

Csodálatos asszonynak hívják:

ő a völgy örök szelleme.

A csodálatos asszony kapuja

ég s föld gyökere.

Végtelenül munkálkodik,

nem fárad el sose.

 

7

Örök az ég és örök a föld.

Azért örök az ég s a föld,

mert nem önmagukért élnek,

ezért nem fogy belőlük az élet.

Éppígy a bölcs:

hátrahúzódik, ezért halad,

nem őrzi magát, ezért megmarad.

Így van:

saját érdeke nem űzi sose,

ezért teljesül saját érdeke.

 

8

A legfőbb jó a vízhez hasonló:

mindennek hasznos, de nem harcos;

az alantasban is jelenlevő:

a víz az út-hoz hasonló.

Az élet a földet kövesse,

a szív a benső mélyet kövesse;

a barátság az emberit kövesse,

a beszéd a valót kövesse,

az uralom a rendet kövesse,

a szolgálat a lehetőt kövesse.

a tett a kellő időt kövesse.

Ha készséges, de nem erőszakos:

nem kél zúgolódás semerre.

 

9

Aki tölt színültig:

jobb, ha előbb abbahagyja.

Aki túl-élesre fen:

élét hamar kicsorbítja.

Arannyal, ékkővel teli kamra:

megőrizni senkise bírja.

Kincs, gőg, rang egyszerre:

mekkora szerencsétlenség!

Alkotni, adni, majd visszavonulni:

ez az égi bölcsesség.

 

10

Aki teste-lelke egységét megőrzi,

azt a kétség nem bontja meg.

Aki természetét szelíddé simítja,

egyszerű, mint az újszülött gyerek.

Aki látását megtisztítja,

elkerüli a tévedéseket.

A nép megnyerése, ország kormányzása

nem kíván tudós elméletet.

Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak,

nyugalmasak és békességesek.

E tudásból kibontakozik

a sürgés-nélküli cselekedet.

Megszülni és felnevelni,

létrehozni és nem kívánni,

megalkotni és nem birtokolni,

hatalmaskodás nélkül vezetni:

ezt kell a legnagyobb jónak nevezni.

 

11

Harminc küllő kerít egy kerékagyat,

de köztük üresség rejlik:

a kerék ezért használható.

Agyagból formálják az edényt,

de benne üresség rejlik:

az edény ezért használható.

A házon ajtót-ablakot nyitnak,

mert belül üresség rejlik:

a ház ezért használható.

Így hasznos a létező

és hasznot-adó a nemlétező.

 

12

Látást az öt szín tompít,

hallást az öt hang tompít,

ízlést az öt íz tompít,

a vágtatás, vadászat megbolondít,

a nehezen elérhető mind bűnbe lódít.

Ezért a bölcs

nem a szemét, inkább a gyomrát tömi,

neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

 

13

Dicsőség, szégyen: egyforma félelem.

A rang: az élet legnagyobb csapása.

Dicsőség, szégyen: mért csak félelem?

Mert a dicsőséget a közemberek

szorongva nyerik el,

szorongva vesztik el.

A dicsőség is, szégyen is, csak puszta félelem.

A rang mért az élet csapása?

Mert legnagyobb csapás

az önszeretet.

Ha nincs bennem önszeretet,

ugyan mi bajom lehet?

Ezért:

a világért élő kiválóságra

bízható a világ;

és a világért élő jóságra

építhet a világ.

 

14

Ránézek, de nem látom,

ezért neve: nem látható.

Hallgatom, de nem hallom,

ezért neve: nem hallható.

Megragadnám, de meg nem foghatom,

ezért neve: a legparányibb.

E három titok

egységbe olvad.

Felszíne sem világos,

alapja sem homályos,

végtelen, névtelen,

visszavezet a nemlétbe szüntelen.

Neve: formátlan forma,

tárgy-nélküli kép,

neve: a sötét.

Szembetérek s nem látom arcát,

követem és nem látom hátát.

Az őskor útját birtokolva

s a jelenkort általa megragadva

rálátni mindennek eredetére:

ez az út vezető-füzére.

 

15

Hajdan az ihletettek

ismerték a rejtőzőt és rejtettet,

de őket mélyükig nem ismerte senki.

Mert nem lehetett őket megismerni,

a kép róluk csak ennyi:

mint téli folyón átkelők, vigyáztak,

mint szomszédaiktól félők, figyeltek,

mint a vendégek, tartózkodtak,

mint olvadó jégen, óvakodtak,

mint a rönk-fa, egyszerűek voltak,

mint a völgykatlan. mélységesek voltak,

mint a homály, át nem derengtek.

Nyugalmukat bizton őrizve

formáltak a szennyesből tisztát.

Az örök áramlással békességben,

ismerték az élet nyitját.

Az út-on jártak, mérték nélkül nem vágyakoztak,

s mert mohók sose voltak,

megelégedtek a létezővel és újat nem alkottak.

 

16

Ahol megvalósul a teljes üresség,

ott a nyugalom tisztán megmarad,

minden növekszik a maga rendjén,

az örök áramlásban körbe-halad.

Minden virul, terem,

s a kezdethez visszatér szüntelen.

A kezdethez visszatérés: a béke.

A béke: az élet visszatérte.

Az élet visszatérte: állandóság.

Az állandóság tudása: világosság.

Az állandóság nem-tudása: vakság, zűrzavar.

Aki az állandót ismeri, bölcs lesz,

aki bölcs lett, igazságos lesz,

aki igazságos lett, király lesz,

a király az eget követi,

az ég az út-at követi,

az út örökkévaló,

és minden rendjén-való.

 

 

17

A kicsinyek tudták, hogy vannak nagyok.

Szerették, felemelték,

aztán rettegték,

végül megvetették.

Aki hűtlen,

hívet nem lel.

De ha ígérete szerint cselekszik,

munkája sikerül, érdeme növekszik,

és a nép azt mondja rája:

„A természet útját járja”.

 

18

Mikor a nagy út-at semmibe dobták,

megjelent az erkölcs és méltányosság.

Mikor kezdődött az okoskodás,

megjelent a nagy hazudozás.

Mikor a hat rokon összeveszett,

megjelent a gyermeki tisztelet és szülői szeretet.

Mikor zavaros az ország,

megjelennek a hűséges szolgák.

 

19

Ha eldobják az okosságot, a tudósságot,

akkor lesz a nép százszor áldott.

Ha eldobják az erkölcsöt, a méltányosságot,

gyermeki tisztelet, szülői szeretet vezeti a sokaságot.

Ha megszüntetik a ravaszságot, a hasznosságot,

nem lesznek többé tolvajok, betyárok.

Három jele a kevés-bölcsességnek.

Mutassák meg az ember-népnek

az egyszerűséget, az épséget,

hogy az önzésnek, az epedésnek vessenek féket.

 

20

Hagyd el a tanultságod

és meg nem bánod.

Ígéret és ígérgetés:

mi különbség?

Jó és rossz:

mily különbség!

De amitől mindenki retten,

azt nem vethetjük félre büntetlen.

Ó, zűr!

Még minden rendezetlen!

Ám az emberek ragyognak folyton,

mint ünnepi lakomán,

vagy tavasz-érkezéskor a tornyon.

Egyedül én vagyok nyugodt,

nem állok a fénybe,

akár a még világra-nem-hozott.

Forgok az áramlásban,

nem lel szilárd helyet a lábam;

mindenkinek van bőviben,

csupán nekem nincs semmi sem:

lám, bolond szív jutott nekem!

Ó, zűrzavar!

A közönséges emberek ragyognak,

homályban én vagyok csak;

a közönséges emberek mind szemfülesek,

közönyös én vagyok csak.

Örvénylő tenger ragad magával,

sodródom, nincs megállásom.

Mindenkinek megvan a dolga,

bolondnak, durvának csak én mutatkozom.

Egyedül én vagyok más, mint az emberek,

mert az ős-forrásból táplálkozom.

 

21

A hatalmas erény változatai

az út-at követik.

Az út magában-véve

árny és köd.

Köd és árny,

hol képek rejlenek.

Árny és köd,

hol dolgok rejlenek.

Mélység, köd,

hol magvak rejlenek.

Létük: valóság,

belük: igazság.

Őskortól máig

nem kallódott el a neve:

általa megnevezhető mindennek kezdete.

Mindennek kezdetét mint tudhatom?

Csupán vele.

 

22

A hiányos kikerekül,

a görbe kiegyenesül,

az üres megtelik,

az elvénhedt újjáalakul,

a kevés megsokasul,

a sok megzavar.

Ezért a bölcs

az egy-egészet óvja:

ő a világ példája.

Nem áll a fénybe,

ezért fényes,

magát nem hirdeti,

ezért híres,

magát nem dicséri,

ezért dicső,

magát nem kínálja,

ezért vezető.

Nem indul küzdelembe,

ezért senkise győz felette.

A régiek megmondották:

A hiányos kikerekül.

Nem holmi üres szó.

Az igazi, a teljes: minden fölé terül.

 

23

A kevés szó, mint a természet:

az erős szél nem fúj egy reggelen át,

a zápor nem tart egész napon át.

Küldője:

ég s föld.

Nem alkot maradandót az ég s föld,

még-úgy-sem az ember.

Ezért

az út-on járjon az ember,

akkor közös az út-tal,

az erényes közös az erénnyel,

a vesztő közös a veszteséggel.

Aki közös az út-tal,

az út-at elnyeri.

Aki közös az erénnyel,

az erényt elnyeri.

Aki közös a veszteséggel,

a vesztettet elnyeri.

S aki kétségben imbolyog,

annak szavát senkise hiszi.

 

24

A lábujjhegyre ágaskodó

nem áll sokáig,

a nagy léptekkel rohanó

nem megy sokáig,

a fénybe-álló

nem lesz fényes,

a magát-hirdető

nem lesz híres,

a magát-dicsérő

nem lesz dicső,

a magát-kínáló

nem lesz vezető.

Ezek az út-on:

rohadék, hulladék,

utálkozva elkerülik,

az út-on járó rá se lép.

 

25

Íme az ős-zűrből keletkezett,

az ég és föld előtt született:

mily békés, mily üres!

Magában van, nem változik.

zavartalan mindenütt működik.

Ő az ég-alattinak anyja.

Nevét nem ismerem,

kisebb nevén út-nak mondom,

elmém szerint nagynak mondom,

a nagyot távolodónak mondom,

a távolodót eltűnőnek mondom,

az eltűnőt visszatérőnek mondom.

Ezért

nagy az út,

az ég,

a föld

s a király.

A világon négy nagy létezik

s a király köztük az egyik.

Az ember a földet követi,

a föld az eget követi,

az ég az út-at követi,

az út önnön rendjét követi.

 

26

A nehéz a könnyű alapja,

a nyugalom a mozgás apja.

Ezért a bölcs

naphosszat munkálkodva,

szekere terhét el nem hagyja.

Ragyogót nem remél,

teljes békében, veszteg él.

Aki tízezer szekér gazdája,

néz a világba, nem lát önmagába.

Aki könnyelmű, elveszti alapját,

aki nyugtalan, elveszti apját.

 

27

Az óvatos vándor nem hagy lábnyomot;

a gondos-beszédű nem kelt haragot;

jó számolónak nem kell tábla;

ki ajtót zárni tud, zár nélkül is bezárja,

hogy ki nem nyitják;

ki csomót kötni tud, kötél nélkül is megköti,

ki nem bogozzák.

Ezért a bölcs

vigyáz az emberekre,

senkit meg nem vetve;

ügyel a létezőkre,

semmit el nem vetve.

Ez a kétszeres világosság.

A jó a rossznak tanítója,

a rossz a jónak támasztója.

Ha nem becsülik tanítóikat,

ha nem szeretik támasztóikat:

olyan a legbölcsebb, mint a legvakabb.

Íme a legmélyebb és legsúlyosabb.

 

28

Aki tudja férfi-hatalmát,

mégis őrzi nő-lágyságát:

hegyi-ér a világon.

Aki hegyi-ér a világon,

az erény-t el nem vesztette,

csecsemő marad örökre.

 

Aki tudja fehérségét,

mégis őrzi feketeségét:

példa a világon.

Aki példa a világon,

az erény-nyel összeillő,

állandóhoz visszatérő.

 

Aki tudja dicsőségét,

mégis őrzi rejtettségét:

völgy a világon.

Aki völgy a világon,

erény-ben lesz tökéletes,

egyszerű és természetes.

 

A természetes elhal: eszköz lesz, erő,

a bölcs él vele,

így lesz vezető;

ezért:

a rendhez nem kell a had ereje.

 

29

Aki erőszakkal birodalmat foglal,

kudarcot vall: ez a tapasztalat.

Az ég-alatti, mint csodálatos urna:

sérteni nem szabad,

aki érinti, sem érinti,

aki megfogja, elveszíti.

Ezért mindennek rendje-sorja:

halad egyik, követi másik,

virul egyik, hervad másik,

erősül egyik, gyengül másik,

keletkezik egyik, elenyész másik.

Ezért a bölcs

kerüli a túláradót,

kerüli a hivalkodót,

kerüli a kápráztatót.

 

30

Aki az út-on járva urát szolgálja,

nem igáz le országokat hadsereggel,

hiszen őellene is fordul a dárda.

Hol had vonult,

tövis lepi a rétet,

nagy harc után

jönnek ínséges évek.

Az eszes: győz és megtorpan,

nem tobzódik a diadalban,

győz és nem magasodik,

győz és nem cifrálkodik,

győz és nem kevélykedik,

győz, mert győzni kényszeríttetik,

győz, de sohasem erőszakoskodik.

Olykor a lények már ifjan vének,

ellene szegülnek az út rendjének,

s ha így van: korán sírba térnek.

 

31

A legszebb hadsereg is a csapás eszköze,

mindenfele gyűlöletes,

az út-on járó nem él vele.

A nemesnek békében balról a helye,

háborúban jobbról a helye.

A had a csapásnak eszköze;

nem a nemesnek eszköze;

ha rákényszerül, csak akkor él vele,

a béke az ő ereje.

Győz és nem kevélykedik.

Aki győztesként előre-nyomul,

az ember-irtásnak örül;

aki az ember-irtásnak örül,

gyűlöletet fakaszt az ég alatt.

A bőség balról tér be,

a jajszó jobbról tér be.

Balról a szárnyvezér,

jobbról a fővezér:

temetéssel fölér.

Az ember-irtás

siralom, gyötrelem,

gyász-szertartás a harci győzelem.

 

32

Az út folytonos és névtelen.

Az ős-egyszerűség parányi,

mégse bírja senki leigázni.

Ha fejedelmek, királyok megőrzik:

minden önként behódol nékik.

Ég s föld összecsengne-bongna,

édes harmatot hullatna,

és a nép mind, nem parancsra, megnyugodna.

Hol fellép a rendtartás: fellép a név;

s mert már fellépett a név,

ismerni kell a határokat

s így elkerülni a csapásokat.

Az út e világban,

mint hegyi patak, mely folyóba és tengerbe szakad.

 

33

Okos, aki érti az embereket;

aki önmagát érti: ihletett.

Hatalmas, aki másokat legyőz;

aki önmagát legyőzi: erős.

Aki törekszik: nincs híján akaratnak;

aki megelégszik: gazdag.

Aki nem veszti természetét: hosszúéletű;

aki nem veszti emlékezetét: örökéletű.

 

34

A hatalmas út szerteárad,

Jelen van jobbra-balra.

Minden általa létezik,

soha meg nem torpanva.

Működik, de rejtve, hírt nem akarva.

Mindent nevel,

de nem irányít,

nincsen vágya,

ezért neve: kicsiny.

Minden visszatér hozzája,

de nem irányít,

ezért neve: nagy.

Sose hatalmaskodó,

ezért neve: hatalmas.

 

35

Aki a nagy mintát követi,

annak hódol az ég-alatti.

Hozzája fordulnak, mert kárt nem okozhat,

csak békét, nyugalmat.

muzsikát, vigalmat,

táplálékot ad a vándoroknak.

Mikor az út-ról szólal,

a szó ízetlen, sótlan.

Aki ránéz, nem látja,

aki hallgatja, nem hallja,

de nem-fogyó kincs annak, ki érti.

 

36

Amit összenyomnak,

kiszélesedik,

amit gyengítenek,

megerősödik,

amit megölnének,

nem marad meddő,

aki lopna,

az lesz a vesztő.

De épp ezt nem értik.

A gyenge legyőzi az erőseket, a lágy a keményet.

A hal megfúl, ha elhagyja a mélyet.

Az állam éles fegyvereit

ne villogtassák a népnek.

 

37

Az út örök és tétlen,

mégis mindent végbevisz észrevétlen.

Ha fejedelmek, királyok megőrzik,

minden magától rendeződik.

Ha kapálóznak és intéznek,

letöri őket a titkos természet.

Vágytalan a titkos természet,

s a vágy hiánya: béke,

az ég alatt a rend teljessége.

 

 

 

AZ ERÉNY

 

38

A nagy erény nem jótékonykodik,

ezért jó.

A kis erény jótékonykodik,

ezért nem jó.

A nagy erény cselekszik,

nem-cselekvéssel cselekszik.

A kis erény sürög,

erővel cselekszik,

A szeretet cselekszik,

eredményes, ha nem cselekszik.

Az erkölcs sürög,

erővel cselekszik.

A tisztelet cselekszik,

s mert nem viszonozzák,

kényszerít a tiszteletre.

Ezért

az út ha elvész, itt az erény

az erény ha elvész, itt a szeretet,

a szeretet ha elvész, itt az erkölcs,

az erkölcs ha elvész, itt a tisztelet.

A tisztelet

a hűség és bizalom hiánya,

a zűrzavar kezdete.

A külső tudás

az út virága,

a belső tudatlanság kezdete.

Ezért az igaz ember

a valódit akarja és nem a látszót,

a gyümölcsöt akarja és nem a virágot,

a közelit akarja és nem a távolit.

 

39

Íme az ős-egységben létezők:

az ég az egység által makulátlan,

a föld az egység által rendületlen,

a szellem az egység által finom,

a völgy az egység által virágzó.

Minden az egységgel született,

a vezér, a király

vele a világ példája lett:

az egység éltet mindeneket.

Ha ködös az ég: eltűnik;

ha inog a föld: elhasad;

ha durva a szellem: elkallódik;

ha meddő a völgy: sivatag.

Ha nem születnek, akkor elenyésznek;

a vezéreket és királyokat

ledöntik, ha nem példaképek.

A néptömeg a nagyok alapja,

az alacsony a magas alapja.

Ezért

az önjelölt vezérek és királyok

helyükön nem szilárdak.

Nem nézik, hogy a sokaság a nagyok alapja,

vesztüket ez okozza.

Ha szétszedik a fényes fogatot: belőle semmi sincs.

Ne légy értékes, mint a jade-kincs,

légy egyszerű, mint a kavics.

 

40

Ellentétesség az út mozgása,

engedés az út tulajdonsága.

Az ég alatt minden a létből fakad

s a lét a nemlétből fakad.

 

41

Ha bölcs hall az út-ról,

megragadja és megőrzi;

ha tudós hall az út-ról,

megtartja, majd elveszíti;

ha okos hall az út-ról,

nem győz nevetni;

és nem erről az út-ról esik szó,

ha tán megérti.

A régi vers ezért mondja:

„A fényes út sötétnek látszik,

az út-on járó eltűnni látszik,

az egyenes út tévútnak látszik,

a magas erény szakadéknak látszik,

a nagy tisztaság szégyennek látszik,

a hatalmas erény kevésnek látszik,

a növekvő erény lopásnak látszik,

a szín-igazság hiánynak látszik.

A végtelen négyszögnek egy szöglete sincsen,

a végtelen edény készen soha sincsen,

a végtelen zengésnek hangja nincsen,

a végtelen képnek formája nincsen”

Az út rejtett és neve nincsen.

Egyedül az út

vezet és célba fut.

 

42

Az út szülte az egyet,

az egy a kettőt,

a kettő a hármat,

a három valamennyi létezőt,

mind tartalmazza a hímet és a nőt,

s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket.

S e világban megvetik

az önmagát-felemelőt,

az önjelölt királyt, vezetőt.

Nézd valamennyi létezőt:

egyszer gyengül, máskor erősül,

egyszer erősül, máskor gyengül.

Így látják,

én is így látom:

„A zsarnokok nem holtukkal pusztulnak el.”

Ez a legfőbb tanításom.

 

43

Az ég alatt a leggyengébbek

átfúrják, ami legkeményebb:

mindenben fészke van a nemlétnek,

ereje a nem-cselekvésnek.

Szó nélküli tanítással

s a nem-cselekvés hatalmával

mi sem mérkőzhet e világban.

 

44

Rang, vagy élet: melyik főbb?

Kincs, vagy élet: melyik több?

Szerzés, vagy vesztés: melyik túlélhetőbb?

Aki sokat szerzett, sokat vesztett;

aki sokat gyűjt, több kárt szenved.

Aki megelégszik, kudarc nem éri,

aki megtorpan, veszély nem éri,

a maradandóságot éli.

 

45

A tökéletes: akár a tökéletlen.

Működése véghetetlen.

A teljesség: akár az üresség.

Működése mérhetetlen.

Az egyenes, mint a görbe,

a szellemes, mint a dőre,

az ékes szó, mint a dadogó.

A mozgás a fagyot legyőzi,

a nyugvás a hevet legyőzi,

a béke a rendet megőrzi.

 

46

Mikor az ég alatt létezik az út:

a lovak megtrágyázzák a földet;

mikor az ég alatt hiányzik az út:

a mezőn harci mének legelnek.

Nincs nagyobb csapás,

mint az eleget nem ismerni,

se nagyobb veszély,

mint szerzésre törekedni.

Ezért:

aki az eléggel megelégül,

elégedettnek kell nevezni.

 

47

Nem lép ki az ajtón

és világot megismer,

nem néz ki az ablakon

és égi út-at megismer;

mennél messzebb megy,

annál kevesebbet ismer.

Ezért a bölcs

nem jár, hanem megismer,

nem néz, hanem megnevez,

nem cselekszik, hanem végbevisz.

 

48

A tanuló gyarapszik naponta;

az út-on járó csökken naponta:

Csökkenés, tovább-csökkenés:

eredménye a nem-cselekvés.

Mindent végbevisz a nem-cselekvés.

A világot tétlen tartja kézben.

Aki tevékeny,

a világot nem tartja kézben.

 

49

A bölcsnek nincs önnön szíve.

Szíve a nép valahány szíve.

Jó a jókhoz

és jó a gonoszokhoz:

ez az erény jósága.

Hisz az igazaknak

és hisz a hazugoknak:

ez az erény bizalma.

A bölcs az ég alatt békében lakik,

megjegyzi az emberek mondásait,

s úgy nézi a népet, mint gyermekeit.

 

50

Megszületnek és elpusztulnak.

Az élet felé megy tíz közül három,

a halál felé megy tíz közül három,

és meghal tettei miatt

megint tíz közül három.

Miért?

Mert nem lesznek úrrá az élet-vágyon.

Aki úrrá lesz az élet-vágyon,

orrszarvútól, tigristől nem fél,

sem harcban a fegyveres katonától.

Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát,

a tigris nem vágja beléje karmát,

nem sebzi meg a katona kardja.

Miért?

Mert a halálnak nincs rajta hatalma.

 

51

Az út szül,

az erény táplál,

a lény alakot-ölt,

az alak beteljesít.

Ezért minden

becsüli az út-at és az erény-t.

Az út méltó a tiszteletre,

az erény méltó a szeretetre,

mert nem osztanak parancsot,

s mennek természetes rendet követve.

Az út szül,

az erény táplál,

dajkál, nevel,

csiszol, érlel,

ápol, őriz.

Alkot, de nem birtokol,

teremt, de nem kérkedik,

mindennél öregebb, mégsem oszt parancsot:

legmélyebb jónak méltán nevezik.

 

52

Az ég alatt mindennek eredete

az ég-alattiak anyja.

Aki eléri az anyát,

megismeri a gyermekeit;

s ha megismeri a gyermekeit,

újra említi az anyát.

Élete végéig nem éri veszély.

Aki betömi oduját,

bezárja kapuját:

élete végéig nyűg nélkül él.

De ha kinyitja kapuját,

magára-veszi minden baját:

élete végéig gondban él.

Aki a parányit meglátja: éles-szemű;

aki gyengeségét megőrzi: hatalmas-életű.

Aki tiszta fény,

s a világossághoz folyton visszatér,

nem éri veszély:

az állandóságban él.

 

53

Ha van igaz tudásom:

a nagy út-at járom,

s csak attól félek, hogy letérek.

A nagy út sima,

de az embereket vonzzák az ösvények.

Ha pompás a palota:

a szántóföldek begyepesülnek,

a magtárak kiürülnek.

Dísz-köntösben járnak,

éles kardokat hordoznak,

étellel-itallal be nem telnek,

fölösleges javakat halmoznak:

rablás, dicsekvés a neve.

Nem ez az út-nak szelleme.

 

54

A talpraesettet fel nem borítják,

a jól fogódzót le nem taszítják.

Fiak, unokák áldoznak néki.

Aki az út-at fejleszti magában.

abban valódi az erény;

aki fejleszti a családban,

abban bőséges az erény;

aki fejleszti a falujában,

abban kiváló az erény;

aki fejleszti az országban,

abban virágzó az erény;

aki fejleszti az ég alatt,

abban teljes az erény.

Magunkban megismerjük a többit,

egy családban a többit.

egy faluban a többit,

egy országban a többit,

az ég alatt a többit.

Honnan ismerem én az ég-alattit?

A kevés által valamennyit.

 

55

Aki a nagy erény-t magában hordja,

akár az újszülött gyerek.

Mérges rovar, kígyó nem csípi meg,

nem támadnak rá a vadállatok,

nem ragadják el a sasok.

Csontja gyenge, izma lágy,

fogása mégis szilárd;

nem ismeri hím s nő egyesülését,

mégis életet ád,

mert tiszta teljesen;

kiált s be nem reked,

mert összhangzó tökéletesen.

Az összhang tudása: állandóság.

Az állandóság tudása: világosság.

Az élet gazdagítása: vígasság.

A szellem feszülése a szívben: makacsság.

Olykor a lények már ifjan vének:

ellene szegülnek az út rendjének,

s ha így van: korán sírba térnek.

 

56

A tudó nem beszél,

a nem-tudó beszél.

Aki betömi oduját,

bezárja kapuját,

élét tompítja,

görcseit oldja,

fényét fakítja,

elvegyül porba:

él a rejtettel azonosulva.

Nem rokonítható,

nem ócsárolható,

nem jutalmazható,

nem károsítható,

nem magasítható,

nem alacsonyítható,

csupán becsülnivaló.

 

57

Egyenesség vezérli az országot,

csak a háború kíván ravaszságot.

Tétlenség hódítja meg a világot.

Mindezt honnan tudom?

Íme:

„Mikor az országban sok a hívság,

szaporodnak a nyomorúságok;

mikor a népnek fegyvere éles,

sokasodnak a lázadások;

mikor sok az ügyes mester,

gyarapodnak a ritkaságok;

mikor sok a parancs, a törvény,

sűrűsödnek a tolvajok, betyárok.”

Ezért így szól a bölcs:

„Ha nem cselekszem, megnyugszik a nép,

ha békés vagyok, megjavul a nép,

ha nem háborgok, gazdagszik a nép,

ha igényem nincsen, egyszerű a nép.”

 

58

Mikor nyugalmas a kormányzat:

egyszerű a nép, nem lázad.

Mikor tevékeny a kormányzat:

a népre nyomorúság támad.

Bajból szerencse így fakad

és a szerencséből gyalázat:

ki ismeri, hol a határ?

Jönnek és mennek, meg nem állnak.

Az egyenesség ravaszságba átcsap,

a jó váratlan rosszra válhat:

az ember tévelyeg és mily régóta már!

Ezért a bölcs

egyenes és mást meg nem rövidít,

önzetlen és mást meg nem károsít,

igaz és semmit meg nem hamisít,

fény, de nem vakít.

 

59

Az emberek kormányzására s az ég szolgálatára

legfőbb: a mérték.

Csakis a mérték,

melyhez korán kell kelni.

Amit korán kell gondozni: ez az erény gazdagsága.

A gazdag erény győzhetetlen,

s a győzhetetlennek gátja nincsen.

Ha gátja nincsen: uralkodni tud.

Az uralkodás anyja megmaradni tud.

Így nevezik:

mély, erős, gyökér,

örök, igaz út.

 

60

Nagy birodalom vezetése,

mint apró halakból eledel sütése.

Míg az út-on járnak az emberek,

nem művelnek csodát a szellemek.

S ha nem művelnek csodát a szellemek,

nem háborítódnak az emberek.

S ha szellemektől nem jön ártalom,

a fejedelemtől sem ér bántalom:

mikor ezek ketten veszteg maradnak,

erényeik összefonódnak.

 

61

Nagy birodalom: síksági folyam,

a középső az ég alatt,

nősténye az ég-alattinak.

A nő békével győzi le a hímet,

békésen alája-gubbad.

A nagy birodalom gubbadjon a kisebbik alá,

így szerezzen bizalmat;

a kis országok alacsonyabbak,

így szereznek bizalmat.

Vagy a legubbadás szerezzen bizalmat,

vagy hogy alacsonyabbak.

A nagy birodalom mást se kívánjon:

egyesítsen és tápláljon;

a kis ország mást se kívánjon:

csatlakozzék és szolgáljon.

Teljék be mindkettő rendeltetése:

a nagy gubbadjon a kicsinyek elébe.

 

62

Az út mindenek legmélyebb alapja,

jók hatalma,

bűnösök oltalma.

Nyájas szóból kel a tisztelet,

jó példa megnyeri az embereket.

A bűnös az emberek közül

mért kivetett?

Hisz miatta trónol a Menny Fia,

érte buzgólkodik a Három Öreg.

Hiába hordanak drágaköveket

s hajtanak négylovas dísz-szekeret:

inkább nyugton az út-at követnék.

Hajdanában

az út-at mért követték?

Mert

akkor az út-at el nem tévesztették,

a bűnöket megbocsátották.

Az ég alatt ez a tisztesség.

 

63

Tégy tett nélkül,

intézz intézkedés nélkül,

ízesíts íz nélkül.

A nagy: csupa kicsiny; a sok: csupa kevés.

Gyűlöletre feleljen megbecsülés.

A nehéz legyőzése könnyűvel indul.

A nagy megtevése kicsinnyel indul.

A nehézség az ég alatt

a könnyűn alapszik,

s a nagyság az ég alatt

a kicsinyből gyarapszik.

Ezért a bölcs

nem cselekszik nagyot,

így teljesít nagyot.

Nem érdemelsz bizalmat,

ha túl-sokat ígérsz.

Ahol sok a könnyű,

ott sok a nehéz.

Ezért a bölcs

nem kerüli a dolgok nehezét,

az erőlködés mégse veti szét.

 

64

A nyugvót megőrizni könnyű,

a keletkezőt formálni könnyű,

a gyengét összetörni könnyű,

a kicsinyeket szétszórni könnyű,

a leendővel kezdeni könnyű,

békében rendet tartani könnyű.

Terebélyes fa

hajszál-gyökérből fejlődik,

kilenc-emeletes torony

kupac földből emelődik,

ezer-mérföldes utazás

egyetlen lépéssel kezdődik.

A cselekvő elbukik,

a szorongató veszít.

Ezért a bölcs

nem cselekszik és nem bukik,

nem szorongat és nem veszít.

Aki nagy-hamar eredményt akar,

övé a kudarc;

de aki előre gondol a végére,

nem éri kudarc.

Ezért a bölcs

vágyik a vágytalanságra,

nem sóvárog ritkaságra,

csak a tudatlantól tanul,

csak a közös út-on vonul,

a természetes rendet követi

s erőszakkal meg nem töri.

 

65

Hajdan, akik az út-on jártak.

nem adtak tudást a népnek,

ápolták az együgyűséget.

Nehéz vezetni a népet,

ha már az együgyűségből kilépett.

Ezért

az ország tudással kormányzása:

az ország kirablása;

együgyűséggel kormányzása:

az ország boldogsága.

Aki e két szabályt ismeri: példás.

Aki ismeri a példát:

legmélyebben erényes.

Az erény messzi, mély,

s mindennek ellentétes.

A nagy elégedettség általa él.

 

66

A folyam s a tenger

minden völgyi patak királya;

mert alacsonyabb az ágya,

ezért minden völgyi patak királya.

Ezért a bölcs,

ha a nép felett akar állni,

a népnél lejjebb álljon;

ha a nép előtt akar járni,

az egész nép mögött járjon.

Ezért a bölcs

felül áll, de terhét nem nyögik,

elöl jár, de mégse gyűlölik.

Ezért

az ég-alattiak

felemelik örömmel:

nem küzd,

ezáltal győzhetetlen.

 

67

Nagy, az én út-am, tudja egész világ,

s nem apad soha:

mert végtelen,

azért nem apad soha.

Hogyha fogyna,

az időben már elfogyott volna.

Három kincsemhez ragaszkodom:

első a szeretet,

második a mérték

harmadik a tartózkodás.

Szeretek, ezért bátor vagyok,

mérték által hatalmas vagyok,

visszavonulok, hát vezető vagyok.

Manapság

szeretet nélkül merészkednek,

mérték nélkül vezérkednek,

tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:

ezért elpusztulnak.

Aki tapintattal vezet hadat,

győzelmet arat;

a szeretettel védekező legyőzhetetlen.

A természet fegyverezi

s a szeretet védelmezi.

 

68

A jó hadvezér nem harcias,

a jó harcos nem haragos,

a győzni-tudó nem támad,

a vezetni-tudó alázatos:

ez a nem-küzdő erény,

az irányító erő,

a természet szolgálata,

az ősi vezető.

 

69

Egy bölcs hadvezér azt mondotta:

„Mint a vendég, nem mint a gazda:

nem vonulok hüvelyknyit előre,

inkább egy lábnyit vissza.”

Ez a tétlen cselekvés,

az erőszak nélküli siker,

az ellenség nélküli háború,

a fegyvertelen győzelem.

Harcban az ellenség ócsárlása

megsérti az út-at;

ha két hadsereg összecsap,

a kíméletesebb győzelmet arat.

 

70

Szavamat megérteni könnyű,

és megfogadni könnyű.

Mégse bírják megérteni,

se megfogadni.

A szavaknak ősapjuk van,

a tetteknek királyuk van:

ezt nem értik az emberek,

és engem ezért nem értenek.

Ha vannak. kik megértenek:

ez az én gazdagságom.

Ezért a bölcs

drágakövet hord darócruhában.

 

71

Tudni a nem-tudást. ez a legbölcsebb.

Aki nem tudja nem-tudását, szenved.

Aki megszabadul a szenvedéstől,

nem szenved.

A bölcs nem szenved,

mert megszabadult a szenvedéstől,

ezért nem szenved.

 

72

Ha a nép nem fél a hatalomtól,

a hatalom akkor tökéletes.

Ne szorítsátok ki hajlékaiból,

ne rontsátok meg az életet.

Ha nem nyomjátok el a népet,

nem fog megvetni titeket.

Ezért a bölcs

ismeri magát, de nem ismerteti.

szereti magát, de nem szeretteti,

neki nem a távoli kell, hanem a közeli.

 

73

A bátor vakmerő halála gyászos,

a bátor nem-merő élni tud.

Kétfajta bátorság:

egyik hasznos, másik káros.

Amazt a természet mért nem szívleli,

ki bírja megérteni?

A bölcsnek is homályos.

Az égi út

nem harcol, mégis győzni tud,

nem szól, mégis válaszol,

nem hív, mégis sereget gyűjt,

tétlen, mégis irányít.

A természet hálója hatalmas:

bár ritka-szövésű, rajt át nem hatolhatsz.

 

74

Ha a nép nem fél a haláltól,

ki rémíthetné a halállal?

Aki akarja, hogy a nép rettegjen a haláltól,

s azt hiszi, ez a jó:

megfogni, megölni való.

Ki mer?

A halált örök erő intézi.

s aki a gyilkolást helyette végzi,

mintha elfoglalná az ácsmester helyét:

aki az ácsmester helyett hasogat,

gyakran megsebzi kezét.

 

75

Miért éhezik a nép?

Mert az urak adóval nyomják,

azért éhezik a nép.

 

Miért makacskodik a nép?

Mert az urak folyvást tevékenyek.

azért makacskodik a nép.

 

Miért hullik-pusztul a nép?

Mert az urak az élethez ragadnak,

azért hullik-pusztul a nép.

 

Aki nem becsüli saját életét,

valóban az becsüli életét.

 

76

A csecsemő: puha, gyenge,

a haldokló: kemény, erős.

A sarjadzó fű és fa: lágy, erőtlen,

a korhadó: szívós, erős.

A kemény és erős: pusztuló,

a puha és gyenge: fakadó.

Elvész a fényes hadsereg.

A felnőtt fatörzs megreped.

A kemény, erős: alámerül,

a puha, gyenge: felülkerül.

 

77

Az égi út,

mint az íj kifeszített íve,

a magasat lenyomja,

az alacsonyat felvonja,

a fölöslegeset elveszi,

a szükségeset megadja.

Az égi út

a fölöslegeset elveszi,

a szükségeset megadja;

nem így az emberi ösvény:

a szükségeset elveszi,

a fölöslegeset növeli.

Ki bírná a fölösleget a világba önteni?

Aki az út-at ismeri.

Ezért a bölcs

alkot, de művét nem birtokolja,

cselekszik, de nem ragaszkodik,

bölcsességét nem fitogtatja.

 

78

Nincs lágyabb, mint a víz,

mégis a köveket kivájja:

nincs különb nála.

A gyenge legyőzi az erőset,

a lágy a keményet:

az ég alatt mindenki tudja,

még sincs, aki valóban felfogja.

Ezért a bölcs azt mondja:

„Aki az ország szégyenét veszi magára,

az lesz az ország királya;

aki az ország nyomorát veszi magára,

az lesz a világ királya.”

Az igaz szó: mint önmaga fonákja.

 

79

Mikor a harag elapad,

emléke mégis megmarad.

Csak a töretlen béke jó.

Ezért a bölcs

megesküszik,

hogy sohasem vádaskodik.

Az erényesek az esküt tartják,

az erénytelenek sutba dobják.

Az égi út-nak nincs sógora-komája,

mindig a jámborokat szolgálja.

 

80

Legyen az ország kicsiny, s a nép kevés:

bármily sok szerszám volna.

ne éljenek vele;

az emberek halálukig

ne bolyongjanak messzire;

ha volnának hajók, kocsik,

senki se utazzék;

ha volnának vértek, kardok,

senki se hadakozzék;

írás helyett az emberek

fűcsomókat kötözzenek;

legyen édes az ételük,

legyen ékes a ruhájuk,

legyen békés a lakásuk,

legyen boldog a szokásuk;

és ha átlátnak a szomszéd országba,

és áthallatszik

a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása:

úgy érjék el a vénséget. halált,

hogy sose jártak odaát.

 

81

Nem szép az őszinte szó,

nem őszinte a szép szó.

Nem ékes-szavú a jó.

Az ékes-szavú nem jó.

A tudó nem beszél,

a nem-tudó beszél.

A bölcs nem gyűjt,

mindent az emberekért tesz

és néki is jut;

mindent az embereknek ád

és néki is jut.

A természet út-ja

segít, nem sarcol.

A bölcs ember út-ja

használ, nem harcol.

 

 

 

JEGYZETEK

 

 

1     Az út... – a tao, Lao-ce filozófiájának alapvető kategóriája. A tao szótári jelentései: „út”, „beszélni”, „mondani” stb., Lao-ce művében azonban mindig elvontabb értelmében szerepel, „törvény”, „természettörvény” a filozófiai tartalma. Ám Lao-ce műve költemény lévén, a magyar fordítás a tao jelentései közül mindvégig a képszerűbb út-at alkalmazza. - A mű első fejezete az egész költemény alapvetésének számít. Modern filozófiai nyelven a következőképp summázható: a névvel ellátható tao csak az igazi tao megjelenése, jelenség, amely mögött rejtőzik a lényeg: akinek vágyai vannak, az csak a jelenséget láthatja, a lényeg csak a vágy-nélkülinek tárul fel: ám lényeg és jelenség valójában egység, s éppen egységük titkának a megfejtése vezet el a lényeghez.

 

2     sürgés nélkül működik – szó szerint: nem-cselekvéssel működik. A nem-cselekvés (kínaiul: vu-vej) Lao-ce egyik középponti fogalma: azt jelenti, hogy a bölcsnek nem szabad a tao természettörvény erejével bíró mozgásába cselekvéssel beavatkoznia – ilyen értelemben fordítható nem-sürgés-nek is.

 

3     Summázva: ha az emberben nincsen vágy, mindenki a mindennapi életével törődik, akkor – nem lesz például kereskedelem, amely tönkreteszi a faluközösségek parasztságát.

 

4     Az út üres - Lao-ce kedvelt kifejezése a tao-lényeg, a törvény elvontságának, érzékekfelettiségének jelzésére.

 

5     Az ég és föld nem emberi - a természet nem az emberek emberi elképzelése szerint való.

 

néki a dolgok, mint szalma-kutyák – minden dolog csak élettelen bábnak számít előtte.

 

6     Csodálatos asszonynak hívják – költői szavak a tao megnevezésére; a tao ugyanis a maga elemiségével, spontán működésével, nem-cselekvés-szellemével a jin (női) elvvel rokon, nem pedig a jang (férfi) elvvel.

 

ő a völgy örök szelleme – a völgy, akárcsak az üresség, a tao metaforája, költői kifejezése érzékelhetetlenségének.

 

8     A tao-nak a vízzel rokonítása ugyancsak Lao-ce kedvelt hasonlata, a természettörvény elemi erejét s egyben „gyengeségét”, „lágyságát”, jin-elvűségét érzékelteti vele.

 

9     ez az égi bölcsesség – szó szerint ez az égi (=természeti) tao.

 

10   Ég s föld kapui nyílnak-csukódnak - a világegyetem magától működik.

 

11   A küllők közti üresség, az edény belső üressége s a ház belső tere: csupa nemlét, s mégis ezekből fakad a lét, ti. a kerék, az edény és a ház használhatósága.

 

12   Az öt szín: fehér, fekete, zöld, vörös és sárga; az öt hang: c, d, e, g és a; az öt íz: savanyú, keserű, sós, édes és csípős. A versben az öt szín, öt hang stb. természetesen nem pontosan öt színt, öt hangot jelent, hanem minden külső vágyat, amelytől a bölcsnek meg kell szabadulnia, ha a tao szerint akar élni.

 

18   E fejezet éles támadás Konfuciusz erkölcstana ellen. Erkölcs és méltányosság, gyermeki tisztelet és szülői szeretet: konfuciánus erkölcsi normák, amelyek csak akkor jelentek meg, amikor elvetették a tao-t, hiszen az ősidők természetiségének ezek erkölcsi parancs nélkül is természetes velejárói voltak.

 

a hat rokon - az apa és fiú, a férj és feleség, az idősebb és ifjabb testvér, akiknek alá- és fölérendeltségi viszonyát a patriarchális-arisztokratikus konfuciánus erkölcstan szabályozza.

 

19   A fejezet értelme: ha eldobják a tudóskodást, a patriarchális morált és a haszonért ravaszkodást, akkor a nép (ti. a faluközösségi parasztság) boldog lesz, természetes erkölcs fog uralkodni és nem lesznek tolvajok többé.

 

20   Lao-ce máskor oly magabiztos hangja e fejezetben elégikus: engem, aki egymagam értem a tao-t s átengedem magam elemi erejének, bolondnak néznek az emberek. Idegen vagyok ebben a világban – érezzük a sorok között. Költői megérzése ez annak, hogy a háborítatlan ősi életforma sóvárgása a Csou korban – utópia.

 

21   A hatalmas erény... – az erény (a tö) a tao attribútuma, „változatai az út-at követik”.

 

25   Ő az ég-alattinak ... - az „ég-alatti” jelentései: „az ország”, „a világ”, „az emberek”.

 

28   hegyi-ér a világon – szó szerint: a világ számára hegyipatakká lesz; a hegyipatak a tao egy metaforája.

 

völgy a világon – akárcsak a hegyi patak: tao szerint élő, a természettörvény megjelenítője lesz a világ számára.

 

30   Olykor a lények már ifjan vének – akik a tao működésébe kontárkodnak, pl. az erőszakos hadvezérek, korai halállal halnak meg.

 

31   A nemesnek békében balról a helye – a szertartásos felállások alkalmával mindig a bal a tisztelet helye, csak háborúkban – és temetésekkor – áll jobb oldalon a feljebbvaló.

 

38   A nagy erény... A kis erény – Lao-ce itt a maga tanainak nagy, igazi erényét állítja szembe a konfucianizmus kis erényével; a továbbiakban a szeretet, az erkölcs és a tisztelet: a patriarkális konfuciánus morál kategóriái.

 

42   E fejezet tartalmazza Lao-ce kozmogóniáját, mely a következőképp mondható el bővebben: kezdetben volt a káosz, amelyben azonban ott volt már a törvény, a tao. Ez szülte az „egy”-et: a csi (lehelet) nevű ősanyagot: a csi-ősanyag parányi részecskék formájában örvénylett a káoszban, míg külön nem váltak a jin (negatív, női) és a jang (pozitív, férfi) részecskék – ez a „kettő”. A jin és jang részecskék hozták létre az eget, a földet és az embert – s ez a „három” teremtett minden egyebet.

 

mind tartalmazza a hímet és a nőt – a létezők ma is magukban hordják a jang és a jin erőket.

 

s a láthatatlan lehelet egybeolvasztja ezeket – Lao-ce itt egészen közel jár ahhoz a gondolathoz, hogy a világ egysége anyagiságában van.

 

47   E híres fejezet mondanivalója, hogy a természet és törvénye spekulatív módon ismerhető meg, a tapasztalás csak gátolja a megismerést.

 

48   az úton járó csökken naponta – ti. csökkennek a vágyai.

 

50   Az emberek többsége természetes módon él és hal, de minden tíz közül három nem tud úrrá lenni a vágyain, összeütközésbe kerül a tao-val és korai halállal elpusztul.

 

52   Aki betömi oduját, bezárja kapuját – ti. vágyai odúját és kapuját.

 

60   Nagy birodalom vezetése, mint apró halakból eledel sütése – ti. oly természetes dolog, melyet azonban nagy gonddal és kapkodás nélkül kell végezni.

 

Míg az úton járnak az emberek, nem művelnek csodát a szellemek – azt jelenti: ha a kormányzás minden dolga a tao szerint való, akkor a holtak szellemeinek semmi szerepük nem marad. Ez éles támadás a konfucianizmus ősök-kultusza ellen. S a következő sorok, melyek kijelentik, hogy ha az ősök szellemei nem avatkoznak az emberek életébe, nem bántja a népet a fejedelem sem, világosan megragadják az ősök kultusza és a patriarchális-despotikus rendszer kapcsolatát is.

 

62   a Három Öreg – az uralkodó három főembere.

 

79   Az égi útnak nincs sógora-komája – a természettörvény nem törődik a családi hierarchiával.

 

80   E híres fejezet Lao-ce eszményi faluközösségének idilli képét nyújtja. „Országról” beszél, de az utolsó sorokból teljesen nyilvánvaló, hogy kicsiny, önellátó falucskát ért ezen, amelynek ősi tespedtségét még semmi sem zavarja.